A CRP, egy olyan fehérje, amely főleg nagy kiterjedésű fertőzés miatt nő meg a vérben. Ezen tulajdonsága miatt az egyik fő gyulladásos paraméter a vörösvérsejt-süllyedés, fehérvérsejt-, és testhőmérséklet emelkedés mellett.

Általános laborparaméter, tehát nem lehet megkülönböztetni, hogy a fertőzés például a tüdőben vagy húgyutakban, vagy máshol zajlik, és azt sem, hogy melyik baktériumok okozza a problémát, ezek megállapításához további vizsgálatok szükségesek.

A heveny, (azaz nem hosszantartó, krónikus) gyulladás csökkenésével a CRP szintje is csökken.

Mi a CRP funkciója?

A máj azért termeli ezt a fehérjét, mert segíti a szervezet immunrendszerét a baktériumok megjelölésével, az immunsejtek bekebelező funkciójának, és a baktériumok megsemmisítésének támogatásával.

Az elnevezése is ebből keletkezett, ugyanis egy gyakori baktérium (a streptococcus pneumoniae) sejtfalában lévő C-komponenshez is kötődik.

Mennyi a normálértéke?

Függ az adott laboratórium referenciatartományától, de általánosságban elmondható, hogy 10mg/l érték alatt normális a szintje. Vagyis 10mg/l érték alatt a nagyfokú bakteriális gyulladásos folyamat nagy valószínűséggel (de nem minden esetben) kizárható.

Attól, hogy a CRP normál tartományon belüli, nem zárható ki a lehetőség, hogy enyhe, helyi szintű gyulladás, vagy krónikus betegség fennáll.

Mikor emelkedett a CRP?

Ahogy korábban olvasható volt, leginkább baktériumok miatt kialakuló gyulladás esetén nő a C-reaktív protein (fehérje). Vagyis minél magasabb az érték, annál nagyobb mértékű betegség zajlik a szervezetben. Néhány óra alatt tízszeresére, százszorosára vagy akár ezerszeresére is emelkedhet.

Nagyfokú fertőzések miatt indított antibiotikus kezelések esetén a kezelőorvos többször is kérheti a c-reaktív protein ellenőrzését, mert így megállapítható a terápia hatásossága. Ha csökken a CRP, a fertőzés mérséklődik, a gyulladás csökken, vagyis az antibiotikum kellőképpen kifejti a hatását.

Lényeges, hogy általában vírusok miatt kialakuló gyulladásoknál alig, vagy egyáltalán nem növekszik érdemben.

Ha vesszük az egyszerű és sok kellemetlenséggel járó náthát (melyet nem az influenza vírus okoz, hanem más vírusok kellemetlen következménye), akkor többnyire csak akkor emelkedik meg a CRP, ha másodlagosan a vírusok mellett a baktériumok felülfertőzik a vírusos gyulladást. Kvázi „rátesznek a baktériumok a vírusokra még egy lapáttal.”

A CRP nem csak vírusos, vagy bakteriális fertőzésben, hanem autoimmun, reumatológiai kórképekben is emelkedhet, de krónikus betegségekben, daganatos elváltozásokban, szöveti széteséssel járó állapotokban (baleset, műtét, szívinfarktus után) ugyancsak nőhet.

A fertőzés gyulladás súlyosságának megítélésében az alábbi tartományok segítenek.

• 10-50 mg/l: enyhe, középsúlyos gyulladás
• 50-100 mg/l: előrehaladottabb fertőzés, beavatkozást igényel
• >100 mg/l: súlyosabb kórképek

Miből állapítják meg?

Hagyományos vérvétellel, többnyire könyökvénából.

Megítélés

A C-reaktív fehérjét sosem önmagában nézik a szakorvosok, hanem a többi laborparaméterrel, meglévő betegségekkel, szedett gyógyszerekkel összhangban.

Befolyásolhatja az eredményt koleszterincsökkentők, immunrendszert segítő készítmények, gyulladáscsökkentők szedése is.

Vagyis, ha az Ön laborjában magasabb a C-reaktív protein szint, konzultáljon szakemberrel, mert a terápia jellegének megítéléséhez komplex szemlélet szükséges.

Hs-CRP

A nagy érzékenységű C-reaktív protein vizsgálat még pontosabb, mint „sima verziója”, főképp a szívbetegségek kockázatának felmérése miatt mérik.

Mivel a szívben lévő koszorúér-betegség alapja az érelmeszesedés, amit pedig érfalgyulladás vált ki, így ezzel a még specifikusabb laborparaméterrel ennek a gyulladásnak a mértéke jobban megítélhető.

A mérhetőségi tartomány pontosabb a „natúr” CRP-hez képest, a tartomány 0,5-10 mg/l között mér.

Tehát ha lehetősége van rá, érdemes inkább ezt az érzékenyebb laborparamétert kérni.

Ami végső soron a lényeg, hogy minél alacsonyabb a CRP vagy hs-CRP szintje annál jobb.

Ha pedig eltérés mutatkozik, konzultájon orvossal.