Amíg osztályon dolgoztam, a beteg hozzátartozói részéről gyakran volt kérés, hogy ne mondjam el a diagnózist a páciensnek.

Természetesen ezt a megközelítést mindig elutasítottam, és akármilyen nehéz volt is, őszintén elmondtam, és felvilágosítottam a beteget.

Ezt az elvet követem most is, és néha nagyon beszélgetéseket folytatok, de ez az orvoslás része.

Fontosnak érzem, hogy minden esetben a beteg “helyzetébe” képzeljem magam. Így sokszor könnyebb megérteni, átérezni a páciens fájdalmát, majd eljutni a megoldásig.

Mindig törekszem arra, hogy amikor a betegekkel beszélgetek, kerüljem a  latin, és orvosi kifejezéseket. Igyekszem érthetően, hétköznapi magyar nyelven, a lehető legegyszerűbb módon elmagyarázni a betegség okát.

Sokszor hasonlatokkal szemléltetek, mert úgy vettem észre, hogy így még könnyebb a megértés.

Jó pap holtig tanul, és az orvos is. A tudomány folyamatosan változik, fejlődik, és szeretem, ha tudásom naprakész, ezért rendszeresen járok továbbképző konferenciákra.